Uj ev, uj tervek es feladatok, ezt mar egyeztettük szervezet illetve szükebb csoportszinten is 3 ill. 2 napos „strategiai“ Ws-ok kereteben. Viszont megint az fog következni, meg kell nezni mit tudunk elvallalni, mit kell visszautasitani, azaz priorizalni kell azt, a kevesbe fontos feladatokon tul mely fontosabbakat kell elengednünk, esetleg eltolni.

Nekem mult csütörtökön volt egy telcom, amin szerencsere a fönököm is reszt tudott venni, igy villamgyorsan kialkult es körvonalazodott, ebben a felevben Hamburgba ill. ismet eszakra, a mar ismert Schleswig-Holstein tartomanyba fogok jarni.

Christiant szerencsere mar ismerem, mentoraltam is, igy hogy ö lett a helyi szakmai csoportvezetö, jo kiindulasi pont volt.

Mivel epp hetfön volt egy, T. kollegam altal korabban tamogatott akcio, amihez layout-ot szerkesztett, WS-ot moderalt es egyebkent is reszt vett az elökeszitesben, most jutott installalas fazisaba, megerkeztek a polcrendszerek, volt rögtön alkalom is menni. Ö meg 2 okbol sem nagyon volt ujra bevonhato: sportserüles, illetve kapott uj területet is, ahova csak ketten alkalmasak (bar nekem is csak a nyelv az akadaly), igy ezen a terüeleten jelentösen csökkent a kapacitasa.

Ha mar lud legyen köver alapon, keddre betettük a folytatast, igy elsö hamburgi alkalmam 2 naposra sikeredett- ezt meg 3-3 napos blokkokban 3-4 biztos követi kb. marc. vegeig.

Itt a konkret feladaton tul Ch. csoportjanak uj kollegajat, L.-t is tamogatni tamogatni, fejleszteni, on-the-job choachingolni kell. A ceget ismeri, belülröl került a csoportba, igy neki csak a feladat uj, a ceg nem :).

A mult heti telco utan a fönököm, meg en is örültünk, mert ez jo irany, M. az uj kollegam megy a masik regionalis leanyvallalathoz, hozza mint berlini lakoshoz az ugyis joval közelebb van, nekem meg mindkettö eleg tavoli … De tan Hamburg es az Eszak közelebb van.

Ami meglepett es kisse erdekes, Ch. mennyire halalkodott hogy ilyen rövid hataridövel ennyire rugalmasan el tudok menni- nemcsak szoban, de az adatküldö e-mailben is. Nekem ez meglepö volt, de penteken egy, mar 10-11 eve itt elö magyar kolleganövel a shuttle service-n beszelgettünk, ö mondta hogy a nemeteknel a work- life balance sokkal inkabb szem elött es a fejekben levö kerdes. Felvetesemre, hogy en nem nagyon ezt latom, azt mondta hogy egyreszt a konszernközpont eleve nem atlagos, hisz jo sok külföldi van ott (sokan egyedül, sok idövel), masreszt en raadasul a ceg belsö tanacsado cegenel dolgozva meg ebböl is kilogo helyen vagyok. Ebbe van valami, ott aztan vannak sztahanovista lelkületü kollegak … Nalunk meg eleve sok az utazas, es, ez csak a beszelgetes közben tudatosult, a 12 utazgato szakertöböl hatan kelet-europaiak vagyunk à es mi bizony elegge kapaszkodunk a jo allasert :). Szoval ami nekem teljesen atlagos, szora sem erdemes esemeny, ez egy atlagnemetnek nem az.

Az apropo is erdekes ahonnan indult az egesz: egy megbeszeles, ami 4-6-ig tartott (resztvevök a tanacsado ceg 3, a programmra mas szervezetek altal „kiberelt“ tanacsadoja es a vezetöjük, mi ketten M.-el es a fönökünk), nekem nem nagyon passzolt, mert en bizony mar mindennap 8 elött bent vagyok,messze korabban mint a tanacsadok es a 2 kollegam, nekem tul sokaig tartott, ezert ugy voltam, a 17:50-es shuttle service-el elmegyek, 15 perc nem akkora nagy durranas (meg lehet hogy hamarabb is befejezödik), taskat es kabatot is vittem a megbeszelesre.

Aztan ahogy az lenni szokott, sok hülye reszletben, nem befolyasolhato dologban utközben elvesztünk, igy 17:45-kor, a vegehez közeledve mar vegre ertelmes, ertekteremtö megbeszelesek voltak, igy olyan kellemetlennek ereztem volna lelepni korabban, hogy korabbi erös elhatarozasom bizony elolvadt, igy maradtam (pedig a velem szemben ülö M. mutogatott hogy time, indulnom kellene :)).

De gyorsan atgondoltam, ha a 4 tanacsado, a kollegam, a fönököm marad, akkor szamomra tök kiinos lett volna hamarabb elmenni egyszem külföldikent (bar ami igaz az igaz, sem en lettem elörebb hogy maradtam, sem hozza nem tettem a vegehez semmit). Erre a sztorira mondta E., higgyem el, senki nem ütközött volna ezen meg, persze megy a shuttle, szia, jo estet es ennyi, mert nekik a work-life balance fontos (bar messze nem annyira mint pl. a skandinavoknal) es termeszetesnek veszik, hogy ha megy a buszom, akkor megyek. Viszont nekünk magyaroknak (es mas kelet-europaiaknak) ez maskent van, felreertelmezett lelkiismeretessegböl, mas munkakulturabol, esetleg valamifele felelmböl (?) adodoan nem igy van. Azt mondta neki is igy volt ez hosszu evekig, es teljesen maig nem tudta levetni, pedig mar a völegenye/baratja is nemet.

Az utazas elökeszitese nem volttul hosszu, vonat- es szallofoglalas, az elküldött anyagok atolvasasa 15 percben, mert nagy vonalakban tudtam mit csinalt ott T., attol sokkal több minden meg nem volt a küldött fajlokban.

A szallofoglalas volt majd 1 ora, mert a foglalasi rendszerünkben 10 szallo volt most foglalhato Hamburgban, es megneztem melyik milyen elerhetösegü a telephelytöl es milyen jo a fekvese. Vegül egy Alsterparti szallodat valasztottam, a vizparttol csak egy setany, meg egy kb. 2x3 savos ut valasztotta el (persze nem vizrenezö szobat kaptam …), a föpalyaudvar csak 8-10 perces seta, es az Alster mellett a Varoshaza is kb. 20 perc alatt elerhetö, onnan meg mar az Alstadt gyalog, a St. Pauli metroval pillanatok alatt elerhetö.

Erdekes, hogy ez volt a legolcsobb is, bar nem ezert valasztottam.